Élete és munkássága
Domonkos István 1862. augusztus 19-én született Győrben, de családja Ászárról származott. Édesapját korán elvesztette, édesanyja, Retzer Katalin Jászai Marinak volt a keresztanyja. Iskoláit a győri bencéseknél kezdte, már itt írogatott. Később a zirci ciszterciekhez járt, de betegsége miatt a gimnáziumot Nagyszombatban fejezte be. Mivel a pozsonyi jogi tanulmányokat idegennek érezte, Győrben belépett a szemináriumba. 1889-ben szentelték pappá.
Káplánként 2 évet töltött Mihályiban és Bágyogon, majd plébánoshelyettes lett Rábatamásiban. Döri plébánossága idején jelent meg egy verseskötete és két prózai műve. Írásművészete akkor teljesedett ki, amikor 1905-ben Nyúlra helyezték. Könyveiben a szegények és öregek egy-egy jellegzetes képviselőjének sorsát, életét örökítette meg. „Szerettem azokat, akikről írtam” – vallotta egyik művében. Írása Gárdonyi, Tömörkény, Móra és Mikszáth köteteinek hangulatát idézi.
Szereplőiről személyiségjegyeik hosszas bemutatásával részletes rajzot készít. Egy kritikusa szerint „írásai rajzok köré novellákba sűrített regények”. Történeteinek központja a sok baj, csapás, szenvedés. Szívesen használ népnyelvi fordulatokat. Szinte egész Európát beutazta, kétszer járt a Szentföldön is. 1923. augusztus 9-én halt meg Nyúlon. Győrben a nádorvárosi temetőben családi sírban nyugszik. Községünkben a Hématető oldalában levő Domonkos-villa (Róka-ház) őrzi emlékét, ahol egykor szívesen tartózkodott.
Győr
Nyúl
Családi háttér
Édesapja, Domonkos Ferenc (1820–1864) vendéglős volt, édesanyja Retzer Katalin (1833–1916). Jászai Mari színésznő keresztanyja volt az írónak. Testvérei: Mária (1852–1942, Róka Lajosné), Teréz (1856–1917, Bódis Mihályné), Katalin (Hilbert Károlyné) és Ferenc (1855–1887).
A Domonkos-villa (Hématető oldalában) a mai napig fontos helytörténeti emlék. A családi hagyaték jelentős része – fényképek, dokumentumok, levelek – innen származik.
Nővérei – Mária és Katalin
A baloldali képen Domonkos István nővérei láthatók: Mária (jobbra) és Katalin (balra). A jobboldali képen Domonkos István nővérével, Máriával (1852–1942) együtt látható.
A családi kapcsolatok erősek voltak; a nővérek és azok leszármazottai őrizték meg az író emlékét és a Domonkos-villa hagyatékát.
1874-es családi kép
Ez a ritka felvétel a család legmeghatóbb pillanatait örökíti meg. Jászai Mari jelenléte is mutatja a kulturális kapcsolatokat, amelyek a fiatal Domonkos István környezetét gazdagították.
A kép nemcsak családtörténeti értékű, hanem a korszak hangulatát, öltözködését és a Domonkos család társadalmi-kulturális hátterét is különösen szépen megidézi.
Gyermekkor és tanulmányok
Gyermekkori és ifjúkori fényképei egy érzékeny, korán érlelődő személyiséget mutatnak. Már iskolás éveiben írogatott, később pedig a papi pálya felé fordult. A jogi tanulmányok nem álltak hozzá közel, ezért Győrben belépett a szemináriumba, ahol hivatása végleges irányt kapott.
Tanulmányai és lelki útkeresése a későbbi írói stílusában is tükröződik: erkölcsi érzékenysége, részvéttel teli látásmódja és a hétköznapi emberek sorsa iránti figyelme ebből az időszakból is táplálkozik.
A papi pálya felé
1889-ben szentelték pappá. Káplánként Mihályiban és Bágyogon szolgált, majd plébánoshelyettes lett Rábatamásiban, később Döri plébánosaként is működött. Már ezekben az években megjelent verseskötete és két prózai műve, de írásművészete Nyúlon teljesedett ki igazán.
A papi szolgálat és az irodalmi alkotás nála nem vált el egymástól: ugyanaz a figyelmes, lelkiismeretes ember áll mögöttük, aki mélyen ismerte a vidéki élet örömeit, terheit és belső drámáit.
Nyúl plébánosa
Domonkos István 1905-ben került Nyúlra. Plébánossága idején a falu egyházi és közösségi élete is gazdagodott. A korabeli felvételek nemcsak a személyét, hanem azt a települési környezetet is megmutatják, amelyben élt, dolgozott, írt és kapcsolatot tartott híveivel.
A nyúli templom, a plébánia és a község akkori képe ma már helytörténeti forrásértékű emlék. A hozzá kapcsolódó tárgyi örökség és fényképanyag különösen értékessé teszi ezt a bemutatót.
Utazások három földrészen
Domonkos István nemcsak falusi plébános és író volt, hanem nagy utazó is. Bejárta Európa számos országát, kétszer is felkereste Palesztinát, és Egyiptomot is meglátogatta. Második útjára nyúliakat is vitt magával.
Utazásai nem csupán személyes élményt jelentettek számára: ezekből a tapasztalatokból tárgyi emlékeket, ereklyéket és irodalmi anyagot is hazahozott. Szentföldi zarándokút című műve ezeknek az élményeknek különleges lenyomata.
Írói világa
Domonkos István könyveiben a szegények és öregek egy-egy jellegzetes képviselőjének sorsát örökítette meg. Egyik vallomása szerint: „Szerettem azokat, akikről írtam.” Ez a mondat különösen pontosan fejezi ki írásainak lelkületét. Nem távoli, fölülről szemlélődő szerzőként figyelte alakjait, hanem együtt érző, belülről ismerő emberként.
Szereplőiről részletes személyiségrajzot készített, történeteinek középpontjában gyakran a baj, a csapás, a szenvedés és az emberség próbája állt. Műveiben szívesen használt népnyelvi fordulatokat, amelyek elevenné és hitelessé teszik prózáját. Munkái között elbeszélések, fordítások, vallásos tárgyú írások, életrajzi művek és útleírások is találhatók.
Domonkos István művei
Domonkos István sokrétű életművet hagyott maga után. Összesen 23 művéről tudunk (köztük eredeti írások, fordítások, vallásos tárgyú munkák és útleírások). A lista a Nyúli Értéktár és a családi hagyaték alapján készült.
- Versikék (Győr, 1901)
- Bogár Böske, vagy Ne játszál a szerencséddel (1892,
2. kiadás: Budapest, 1899) - Wetzel, Franz Xaver: Az asszony. Fordította és átdolgozta Domonkos István (Budapest, 1901)
- Wetzel, Franz Xaver: A férfi. Fordította és átdolgozta Domonkos István (Budapest, 1901)
- Wetzel, Franz Xaver: A hívek apostolkodása. Fordította és átdolgozta Domonkos István (Budapest, 1901)
- Wetzel, Franz Xaver: Okoskodások. Fordította és átdolgozta Domonkos István (Budapest, 1902)
- Az élet hullámain (Budapest, 1903)
- Pásztorjáték (Budapest, 1904; későbbi kiadás: Budapest, 1911)
- Barázdák a szántóföldön (Budapest, 1905)
- A nyitravidéki nyelvjárás. Magyar Nyelvőr 34, 40-43.
- Az én híveim (Győr, 1906)
- Szellő Margit (Győr, 1909)
- Monológok leányoknak (Győr, 1909)
- Testvérek (Győr, 1910)
- Zichy Nándor gróf élete (Budapest, 1912)
- Atyámfiai (Budapest, 1914) – elsősorban a nyúliakról szóló mű
- A harcos levele falujához (Budapest, 1914)
- A lisieuxi kis Teréz nővér története: egy kis fehér virág tavaszának története. Sajtó alá rendezte [és fordította] Domonkos István (2. bővített kiadás: Budapest, 1914)
- Szentföldi zarándokút. 1914. június 27–augusztus 4. (Győr, 1915)
- A muszka pipa (elbeszélések, Budapest, 1916; 2. kiadás: Győr, 1917)
- A kard joga s a többi (elbeszélések, Szombathely, 1917)
- A „Betlehemjárás” könyve (Budapest)
- Szerettem azokat, akikről írtam – válogatáskötet (Győr, 2005). Válogatta Baksa Péter
Domonkos István legfontosabb nyúli témájú műve – elsősorban a nyúliak életét, sorsát és mindennapjait örökíti meg.
A harcos levele falujához
Dokumentumok és családi emlékek
A Nyúli Értéktár rendelkezésére álló teljes PDF (43 oldal) alapján a következő fontos dokumentumok és családi relikviák láthatók. Ezek a családi örökségből, a Domonkos-villából származnak.
Emlékezete
Emlékét elsősorban művei, a nyúli plébánia és az iskola falán elhelyezett emléktáblák és a Domonkos-villában (Róka-ház) fellelhető családi dokumentumai őrzik. A két különböző emléktábla közül az elsőt 1927-ben a Szent István Akadémia helyezte el, a másodikat a Nyúli Települési Értéktár Bizottság készíttette és 2016. aug. 19-én, az író születésnapján avatta fel.
