A nyúlhegyi kiállítótér nemcsak egy bemutatóhely, hanem a település emlékezetének sűrített lenyomata: tablókon, vitrinekben és berendezett sarkokban őrzi Nyúl természeti, történelmi, vallási és néprajzi értékeit.
A nyúlhegyi kápolna szomszédságában álló kis épület eredetileg tűzoltó szertárként szolgált, később a Nyúli Rádióamatőr Klub tartotta itt foglalkozásait. A rendszerváltást követően a hegyi lakosság számára kialakított választókörzet szavazóhelyiségeként is használták, és alkalmanként kulturális eseményeknek is helyet adott.
Ez a többfunkciós múlt különösen szépen előkészítette a mai szerepét: a ház végül olyan közösségi térré vált, amelyben a helyi emlékezet, a gyűjtőmunka és az értékmentés találkozik.
Az alaprajz segít átlátni a helytörténeti gyűjtemény teljes belső rendjét. Jól elkülönül rajta a tablók, a vitrinek és a berendezett parasztházi enteriőrök világa.
Az alábbi csoportosítás a kiállítótér fő egységeit mutatja be, az alaprajzon szereplő számozás szerint.
A kiállítótér első helyiségében a fali és asztali tablók teljes sorozatban jelennek meg. Az alábbiakban minden tabló külön látható, az eredeti kísérőszöveggel együtt.
Ez a blokk Nyúl község hosszú történeti fejlődését foglalja össze képek nélkül, letisztult és jól áttekinthető formában.
Nyúl története nem egyetlen település egyszerű múltja, hanem több kisebb közösség, falurész és gazdasági-társadalmi térség fokozatos összekapcsolódásának története. A mai község arculata hosszú évszázadokon át, sok történeti átalakulás eredményeként formálódott ki.
Nomád állattenyésztő őseink letelepedtek a Pándzsa völgyében (Nul, Nulu) és átérték a szántóföldi növények és a szőlő termesztésére. Így éltek meg az idegen hadak betöréseit, a pogánylázadásokat és a tatárjárást.
A különböző egyházi szőlőbirtokosok miatt 3 önálló kis falu alakult ki a síksági részen: Kis-, Nagy- és Káptalannyúlfalu. E 3 település kétfelé adózva végezte el a törökadót. A birtokosok ekkor még tiltották a letelepedést a hegyi részeken.
A törökök elvonulása után a hatalmas bevándorlás miatt a hegyi részt is birtokba vették a letelepülők, így ott is önálló falucskák jöttek létre: Kis- és Nagynyúlhegy néven. A meglévő hárommal (Kis-, Nagy- és Káptalannyúlfalu) együtt ekkor már 5 település alakult ki.
A szőlőfiloxéra vész miatt a hegyi részek lélekszáma a kivándorlás következtében erősen lecsökkent. A vasútépítést követően az ingázó életforma megjelenésével a falusi részek lakossága ugyanakkor nőtt, így a három síksági településrész Nyúlfalu néven kapcsolódott össze, a két hegyközség viszont Nyúlhegy néven egyesült.
Az ingázás széles körben való elterjedése, később a földosztás, majd a „málna korszak” (1960-1980) új lakótelepek (Dózsa-, Rákóczi- és Hunyadi-telep) kialakulását eredményezte, melyek a hegyi és falusi részt összeforrasztották, így jött létre a mai Nyúl község. A II. világháború után Győr népességcsökkentő hatása érvényesült, az utóbbi években viszont a városból történő kiáramlás miatt újra növekszik Nyúl lakosságszáma. Bár Nyúl továbbra is Győr fontos ingázó faluja maradt, és ipari üzemek is megjelentek a községben, de településünk egyre inkább pihenő-üdülő övezeti szerepet is betölt. Ezt erősíti az autópálya közelsége és a Győr-Pannonhalma kerékpárút megépülése is.
A kiállítótér ezen egységei a település emberi, természeti és közösségi emlékezetét hozzák közel: a vitrinek helyi személyiségeket és közösségi értékeket mutatnak be, a paravánok pedig ritka nyúli növényeket és régi fényképeket őriznek meg a látogatók számára.
A kiállító térbe felállított vitrinek közül a magasabb fölött ez olvasható: AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK Nyúlhoz kötődő személyeket mutatunk itt be, akikre méltán lehet büszke településünk. (Domonkos István író, Szabó József festőművész, Dr. Csendes Béla költő és Dr. Ábrahám Imre író)
A kisebbik üvegvitrin fölé, mely imitált ablakkeret előtt áll ezt írtuk: JÓ HÍRNEVÜNK TERJESZTŐI Benne Nyúlról megjelent könyvek és helyi 5 pincészet (Cseri, Hangyál, Soós, Sárkánylik, Szemenyei ) borai kerültek elhelyezésre.
A kiállítótér belső része életképszerűen berendezett sarkokkal idézi meg a régi nyúli parasztház hangulatát.
A helyiség szemközti bal sarkában képzelt szobasarok látható. A falon családi és szentképek, középen kerek asztal, rajta mesekönyvek, az asztal körül székek, a fal mellett két éjjeliszekrény, egyiken régi rádió és petróleumlámpa, balra kerek kályha, jobbra gyerekjátékok , a falon ingaóra.
A belső helyiség ajtóval szemközti oldala konyhasarok kredenccel, benne edények, használati tárgyak tetején köcsögök, krumplinyomók. A szemközti kis ablak alatt vizespad, rajta vödrök, tejfejő zséterek, jobbra sajtköpülők. A konyhasarkot pedig a terített asztal teszi teljessé.
A belső helyiség mosdó melletti sarkában fonalfeldolgozó eszközök, rokka, varrógép, a falon felakasztva férfi és női ruhák, mángorló.
A helyiség jobb sarkában fonott gabonatárolók, zsomporok és dagasztó teknők, a falon mezőgazdasági szerszámok.
A két helyiség belső határfalához függőlegesen négy osztatú, vízszintesen hat rekeszes polcrendszer támaszkodik. A polcokon különböző üvegés fémtárgyak, használati eszközök sorakoznak. A polcok tetején balra szitasorozat, középen és jobbra csuprok, köcsögök, vízhordó korsók, kancsók és egy korabeli éthordó kapott helyet.
A kiállított tárgyak többsége Józsa Csabáné több évtizedes szorgos gyűjtőmunkájának eredménye. A gyűjtemény mögött személyes és közösségi elköteleződés áll.
A község Helytörténeti Gyűjteménye csoportok jelentkezése esetén a községházán munkaidőben (H-Cs: 8-16 óráig P: 8-13 óráig) történő előzetes telefonos (06-20-589-2532) egyeztetés után vezetéssel látogatható. Értéktárunk tagjai szeretettel hívnak és várnak minden érdeklődőt a KIÁLLÍTÓ TÉR megtekintésére!
Attól, hogy egyszerre képes bemutatni a település értékeit és megidézni a helyi életmód tárgyi környezetét. A tablók rendszerezik Nyúl természeti, vallási, történeti és turisztikai örökségét, a vitrinek személyes és közösségi emlékeket őriznek, a belső terek pedig közel hozzák a régi mindennapok hangulatát.
Ez a gyűjtemény nem csupán dokumentál, hanem emlékezni tanít: megmutatja, hogyan kapcsolódik össze tárgy, hely, szokás, közösség és személyes emlékezet egyetlen település múltjában.